Búcsúzás 5/a

Sziasztok! Reméljük tetszik a blog,és eléggé leköt titeket..:)) Jó arra gondolni,hogy valaki talán, tűkön ülve  várja a folytatást!:)) Bár ez csak ábránd,de reméljük hamarosan nem csak az lesz;)
Na mindegy,jó olvasást,Rachel élete folytatódik! (bocsi,hogy rövidke lett)

*Rachel*

A nagy durcizásban, valószínűleg elaludhattam,ugyanis arra keltem,hogy valaki erőteljesen nyomja odalent a csöngőt.
Mindegy,majd anyu kinyitja,engem nem érdekel akárki jöhet.-gondoltam,és újra a párnába fúrtam a fejem.
 - Racheeeel,édesem! Téged keresnek!-trillázta anyu. Az köztudott,hogy anyám csak akkor szokott trillázni,ha FIÚ van a házban. Ó basszus...tuti Dan.
Aztán meghallottam ŐT. Ugyanazt a hangot,aki délben porig alázott..Louis Tomlinsonét. Teljesen lefagytam. Hiszen nem jöhet fel ide,IDE az én szobámba! De már késő volt megakadályozni. Lépteket hallottam a lépcsőn,majd kattant a zár,és Louis lépett be a szobámba.
- Rachel,beszélnünk kell.-kezdte fura hangon.
- Nem,nem kell!-válaszoltam,még mindig fejemet a párnába fúrva.- felejts el,nyomi..
Mikor kimondtam a nyomi szót,hallottam ahogy Louis nagy levegőt vesz,és újrapróbálkozik.
- Szóval Rachel..az van hogy én évekig féltem tőled,sőt igazából még most is félelmet keltesz bennem..Nagyon nagy bátorság kellett ahoz,hogy én eljöjjek ide hozzád..ugye érted?- mondta.
- Nem,nem értem! Húzz el innen,és örülj,hogy SOHA többé nem látsz!-kiáltottam rá erélyesen majd újra megszólaltam,picit halkabban.- kérlek,menj el.
Louis nem válaszolt,de hallottam ahogy léptei megindulnak az ajtó felé,kezét a kilincsre teszi,majd kilép.
Nem csak a szobámból..hanem mindenből..egyszerűen az életemből.

Megint elaludtam. Mély álmomból,a telefonom csörgése ébresztett  fel. Meg se néztem a kijelzőt,csak felkaptam és álmos hangon motyogtam valami köszönés félét.
- Úristen,Rach jólvagy? Olyan a hangod,mint egy beteg zombinak!-mondta egy hang a vonal túlsó végén.
- Taraaa!- visítottam fel
- Nnna,még jó,hogy hajlandó vagy szóba állni velem,azok után,hogy csak úgy elrohantál.-kezdte Tara,de hangjából kihallottam ahogy mosolyog.
- Szörnyen megaláztak Tara..-nyögtem fájdalmas hangon.- nem lehetne ezt úgy megbeszélni hogy átjössz?
-De persze,még jóhogy! Máris indulok!- nyugtatott meg Tara,majd kinyomta a telefont.
Kb.10 perc múlva Tara hangját hallottam felszűrődni a konyhából. Izgatottan futottam le,majd ismét Tara nyakába ugrottam. Először egymásra nevettünk,aztán eszembe jutott,hogy milyen nehéz lesz nekem Tara nélkül,és könnyekbe törtem ki. Valószínűleg Tarának is ezek a gondolatok juthattak eszébe,mert ő is sírni kezdett.
- Ezek a tinik és a hangulatváltozásaik..nem értem.-mondta Anya fejcsóválva,majd odébb állt.
Miután jól kibőgtük magunkat,egymásba karolva mentünk fel a szobámba.

Mára ennyi,lehet hogy még este hozok egy új Racheles részt,de nem vagyok benne biztos!
Na sziasztok megyek,jók legyetek!:* :))
Réka