Sziasztok!:) Most Samantha életével fogtok megismerkedni!
Jó olvasást!:))
Noémi
*Samantha*
-Kicsim, fél hét van! Fel kéne kelned, ha nem akarsz megint késni, mint tegnap! - ébresztgetett Anya. Mintha nem tudnám, hogy fél hét van. Gyorsan az ágy alá dugtam a telefonomat, és igyekeztem úgy tenni, mint aki alszik. Hallottam, ahogy nyikorog a lépcső Anya lába alatt. Egyre közelebb ért a szobámhoz, majd kinyitotta az ajtót, és belépett.
-Ébresztő! -mondta, és felhúzta a redőnyöket. Csukott szemekkel is éreztem, hogy a szobát átjárja a téli napsütés fénye. Nyögtem egyet, próbáltam úgy tenni, mintha álmos lennék, pedig már 2 órája ébren voltam. Álmaim hercegével chateltem telefonon keresztül. Minden reggel fél ötkor felmegyünk Facebook-ra és beszélgetünk. Ez a napom kedvenc része. Adam minden napomat gyönyörűvé teszi. Aranybarna szeme, égnek álló, szőkésbarna haja, tökéletes arcvonásai elcsábítottak engem, már az első találkozásunk alkalmával. Ennek már 2 éve, de még mindig nincs köztünk semmi. Kikászálódtam az ágyból, hogy neki kezdjek a napnak. A sulibuszira negyed nyolckor szoktam felszállni. Így volt ez ma is, de amit a buszon láttam, megpecsételte a napom depis hangulatát. Minden reggel Adam mellé ülök, de most egy szőke, kék szemű lány ült a hercegem mellett. Adam átkarolta őt. Azonnal kitaláltam, hogy ő a barátnője. Adam boldogan köszöntött a buszon, én pedig felvettem a mű mosolyomat.
-Sam! Jó reggelt kislány! -üdvözölt mosolyogva Adam. -Ez a szépség itt, a barátnőm, Carly Adamson. Jó, mi? A keresztnevem benne van a vezetéknevében! -itt jó nagyot nevetett, Carly pedig gyönyörűet mosolygott. A francba, ez a lány olyan, mint egy szupermodell! Nem csodálom, hogy Adam belehabarodott. -Carly, ő pedig itt a legjobb havernőm, Samantha Shenton -Carly a kezét nyújtotta, én pedig udvariasan kezet fogtam vele, de közben megállás nélkül kattogott az agyam. Havernő? Hát ennyi vagyok neki? Leszálltunk a buszról. A suli legmenőbb arcai azonnal körülvettek engem, mindannyian köszöntöttek. Be kell vallanom, a legmenőbbek egyike vagyok a suliban, de ez most nem enyhített a szívemen.
-Héé! Ott van Malik! -mutatott az egyik srác egy piros autó irányába. Az autóból éppen akkor szállt ki a nagybetűs NYOMI. Zain Malik, a suli áldozata. Már 18 éves, és még mindig a szülei hozzák a suliba. Tök gáz, de fél velünk egy buszon utazni. Szegény srác, kissé sajnálom. Állandóan szívatjuk, kiközösítjük, ráadásul az egészet én kezdtem. De most, a gyűlölet, amit Adam és Carly iránt éreztem, elvakított. Belelöktük Maliket a sárba, a fiúk kicsit belé is rúgtak. Ebben a pillanatban azonban megszólalt a csengő, és az összes diák a berohant az iskolába. Mielőtt beléptem az épületbe, hátrapillantottam. Zain lassan kászálódott fel a földről, majd leporolta ruháit. Lógó fejjel, lassan sántikálni kezdett a suli felé. El fog késni, de neki már mindegy volt. Én is el fogok késni, de nekem is mindegy volt. Adam, az életem legbiztosabb pontja, a szerelmem járni kezdett valaki mással. A "barátaim" nem megbízhatóak, nem egyszer hallottam már hogy kibeszéltek. Bár menő vagyok, és mindenki fel néz rám, nincsenek igazi barátaim. Kivetettnek érzem magam. A lógó fejű, bicegő Zain nem is sejthette, mennyire együtt éreztem vele abban a pillanatban...
Noémi
