(mellesleg,a bejegyzés alján,mostmár lehet értékelni a fejezetet! Megköszönnénk,ha értékelnétek! Csak egy kattintás,és tök bulis:3 #énimádokértékelniolyankispipálósvacakkal)
Goo read! (NYOMASZTÓ RÉSZEKET TARTALMAZ!)
-Réka
*Rachel*
A szobában sötét volt,csak halk kattogás hallatszott a szoba sarkából. Egy régimódi óra volt. Kínlódva odakúsztam,hogy megnézzem az időt. 4:04 volt. Kezemet felemeltem,hogy megdörzsöljem a homlokom. "Gondolkozz"!-mondtam magamnak,majd elkezdtem átvizsgálni a testem. 2 horzsolás a lábamon,plussz egy dudor a fejemen. A lábamon lévő sebekből,lassan csurgott a vér. Sosem bírtam a vér látványát,kicsin múlott,hogy nem ájultam el.
Nehézkesen felálltam,és kínlódva néztem körül a kicsiny szobában. Volt egy nagy választófal,ami mögül,halvány valami fény derengett. Reménykedve odabotorkáltam,és egy piciny ablakot pillantottam meg. Közelebb mentem,és meglepődve konstatáltam,hogy kiférek rajta. Latolgatni kezdtem az esélyeimet. A második emeleten vagyok. Ki tudnék ugrani,de lehet,hogy eltörném valamimet.
Lerogytam az ablak mellé,és gondolkozni kezdtem. Hirtelen lépteket hallottam,amik egyre jobban közeledtek az ajtó felé. Tudtam,hogy James az,hogy örökre végezzen velem. Gyorsan kellett cselekednem. Nekifutottam,és kiugrottam az ablakon...
Pipacsok között ébredtem. Lassan felültem,és belém hasított a felismerés,hogy ahova estem,az valószínűleg Jamesék kertje. Gyorsan feltoltam magam,és a telefonom után nyúltam. Ekkor jöttem rá,hogy az még mindig,a "szobámba" hever. Pedig nekem minnél hamarabb segítséget kell szereznem!
Körbenéztem. Láttam,hogy a ház mögött vagyok,ahol nincsen kerítés. Lassan,a falhoz nyomódva,előre kúsztam a kocsifelhajtóra. Hirtelen dudálást hallottam. Felnéztem,és Anyaék kocsija gurult felém. Visszajöttek!-suhant át az agyamon a gondolat.
- Racheel! Kicsim,mit keresel te itt kint?-szállt ki Anyu a kocsiból,Apuval az oldalán.
Anyához rohantam,és megkönnyebbültem megöleltem.
Hirtelen James hangját hallottam meg.
- Jónapot,Mr. és Mrs. Ross!-köszönt oda Anyuéknak,és amikor meglátta,hogy kint vagyok,és nem bent a szobába ahova bezárt,egy pillanatra megfagyott,majd szemében düh lobbant. De nem leplezte le magát.
-Máris mennek?-kérdezte James Anyuékhoz fordulva és egy elég műmosolyt eresztett meg feléjük.
-Ohh igen James,köszönjük a vendéglátást,de most bemegyünk a cuccainkért,és átköltözünk az új otthonunkba!-mondta Anya,majd megindult a ház felé. Én végig a kezét szorongatva követtem őt.
Bementünk a házba,és mindenki a saját szobája felé vette az irányt. A légzésem ismét felgyorsult,féltem,hogy James elkap. Körbenéztem,majd hirtelen futni kezdtem. Csak fel-csak fel,nem lesz semmi gond! Biztattam magam,és tovább futottam a szobám felé.
A szívverésem kezdtett újra normalizálódni. Tudtam,hogy elmegyünk innen,és soha többé nem látom Jamest.
Megérkezve a szoba ajtaja elé,beléptem rajta,és megkönnyebbülve behúztam magam után az ajtót.
Körbekémleltem a szobába,és mivel semmi különöset nem láttam,sietve pakolni kezdtem,háttal az ajtónak.
Már éppen végeztem,amikor nyílt mögöttem az ajtó,és valaki belépett rajta. Nem mertem hátranézni,teljesen lefagytam. A "valaki",miután belépett a szobába,becsukta maga mögött az ajtót. A zár,halkan kattant.
Még mindig nem mertem hátranézni. Éreztem,hogy James az,és ekkor belémhasított a felismerés,miszerint,most végezni fog velem. A szívverésem felgyorsult,nehezen vettem a levegőt. Nem mertem megmozdulni.
-Szia Rachel.-hallottam meg magam mögül,James túl nyugodt hangját.-látom nem vagy valami jól..-látva a szemvedésem,James gonoszan felnevetett,és közelebb lépett hozzám.
Egyre nehezebben vettem a levegőt,becsukott szemmel próbáltam lenyugodni. Meg fog ölni..!-suhant át az agyamon a nyomasztó gondolat.
-Neeee!-sikítottam fel,a puszta gondolat hatására,és sírni kezdtem. James látva ezt,még jobban kacagni kezdett,és maga felé fordított.
-Hagyj békén!-kiabáltam rá,és megpróbáltam kiszabadulni a szorításából. James nem foglalkozott velem,hanem lassan előhúzott egy kést,és a torkomnak szegezte
-Rachel,Rachel,Rachel..-csóválta meg a fejét,és a kést ,még erősebben nekem szorította.-azt hitted,hogy megmenekülsz? Előlem?-hangja gúnyosan csengett,és ismét nevetni kezdett.
-Buta leány.-gúnyolódott.
A könnycseppek lassan csurogtak végig az arcomon,nem mertem levegőt venni. A torkomhoz szorított kés egyre jobban frusztrált,hisz tudtam,James csak a megfelelő pillanatra vár,hogy belém mélyessze a kést.
Hirtelen kopogást hallotunk,és Anya hangját.
James szitkozódva ellökött magától,és a kést a zsebébe süllyesztette.
-Minden rendben picim,indulnunk kéne!-lépett be Anyu a szobába. Eközben James leült mellém,és úgy tett mintha vigasztalna,így csak Anya ezt a jelenetett láthatta.
-Csak szomorú,amiért el kell innen menniük!-mondta James bájos hangon
-Én..én.-kezdtem volna,de James hátulról erősen belemarkolt a hátamba,jelezve,hogy ne merjem őt elárulni.-Én,én,igen én ezért sírok.-mondtam fájdalmas hangon,mire James elengedett.
-Akkor gyere kicsim,muszáj indulnunk!-mondta Anyu megértően.-és ne szomorkodj e-miatt,majd Jamessal tartjátok a kapcsolatott!-tette hozzá.
-Oké.-motyogtam sírva,nehezen véve a levegőt. Még mindig sokkolt az a tény,hogy James majdnem megölt.
10 perccel később már bent ültünk a kocsiba,és elindultunk. Megkönnyebbülve dőltem hátra,és próbáltam kiverni a fejemből, a gyilkossági kísérletet.
Elaludtam. A telefonom csipogása ébresztett fel. Álmosan felkaptam,és megnyitottam az új üzenetem:
"Ne hidd,hogy vége van.Meg foglak ölni.Még találkozunk...! James xx"
A szívem újra felgyorsult,a levegővételem ismét nehézkes lett...
-Réka
Úúú,most megleptetek!Miért akarja megölni.??Amúgy imádtam,remélem minnél hamarabb jön a kövi:))
VálaszTörlésMert Rachel rájött,hogy James drogdíler,és ez veszélyt jelent Jamesra:) Amúgy köszii,próbálunk sietni! :) xx
Törlés