Mellesleg,kaptunk méég komit,szóval happy vaaan*-* :33 :)
De vissza Rachelre:) ÚJ RÉÉSZ ÉRKEZIIK!^^
Jó olvasást:)
Réka
Az ébredésem után 5 perccel,már a Londoni repülőtéren álltunk. Nyűgösen húztam ki a fülhallgatót a fülemből,és körbenéztem. Mindenhol rohanó emberek,sehol egy nyugodt utas. Ez lenne hát London..?
Miután kinézelődtem magam,Anya idegesen közölte,hogy gond van.
- Gyerekek..úgy látszik,hogy a házat amit kibéreltünk,ma még nem tudják oda adni nekünk..- hangja el-el csuklott miközben ezeket mondta.
- Ez azt jelenti hogy ma nem tudunk hova menni??- kérdeztem döbbenten. A családom többi tagja még mindig nem ocsúdott fel.
- Igen..- motyogta Anya
Megfagyott a levegő körülöttünk. Csak álltunk ott,akár egy rakás szerencsétlenség,kétségbe esett arccal.
De a nagy tömegben,mindenkinek volt jobb dolga,minthogy velünk foglalkozzon. Doncasterben,egy kedves járókelő,vagy csak egy aranyos öregbácsi,öregnéni,odajött volna hozzánk,hogy segítsen. De itt Londonban..felesleges volt ezt elvárni bárkitől is.
Hirtelen sírás hallottam a hátam mögül. Lily volt az,és keservesen sírt,ugyanis a nagy káoszban elkeveredett a kedvenc plüsse,Poppy.
Már csak ez kellett Anya idegeinek. Idegesen ráförmedt Lily-re.
- Hagyd azt a hülye macit,majd kapsz egy újat! Úgyis már koszos volt.
Lily egy pillanatra abbahagyta a sírást,de amikor meghallotta amit Anya mondott Poppy-ról,újra rákezdett,és zokogva elfutott.
- Majd én utána megyek.- nyögtem,és Lily után siettem.
Lehajtott fejjel futottam,és teljesen beletemetkeztem a gondolataimba. Hirtelen becsapódtam valakibe és a földön kötöttem ki.
- Uhh bocsánat.- hebegtem vörös fejjel,majd felnéztem. A fiú akinek nekimentem,kedvesen mosolygott rám,majd felhúzott.
- James Helton-mutatkozott be. Barna haja kócosan lógott a szemébe.
- Ööö..Rachel Ross.- mutatkoztam be én is.- bocsi,hogy eltrafáltalak csak a kishúgom kergetem.
- Jahogy őt?- kérdezte James,majd a háta mögé mutatott,ahol a fáradt Lily,mosolyogva ölelgette magához a barna plüssmaciját.
- Ezt izé,na mégis hogy mivaan?- dadogtam meglepődve.
- A plüssmacija utazás közben hozzánk keveredett,ő meg meglátta,ahogy kikandikál a csomagjainkból,és egyszerűen kikapta onnan.- mesélte,majd a végén cukin elnevette magát.- idevalósi vagy?- kérdezte hirtelen.
- Öö..nem. Most költöztünk ide,Doncasterből,és teljesen nagy a káosz körülöttünk, ugyanis a házat amit kivettünk,nem tudják még oda adni.- hadartam el egy szuszra a problémánkat.
- Várj egy pillanatot!- mondta James,és a haverjai felé fordult. Istenem,de cuki a mosolya!
- Szóval,ma te és a családod,nálunk aludhat, úgyis elég nagy a házunk.- mondta James,és közben aranyosan mosolygott rám,várva a reakciómat.
- Úristen!! Köszönöm,köszöönöm!- mondtam,majd hirtelen megöleltem.
Meglepetésemre James nem tolt el magától,hanem visszaölelt.
- Szívesen.- súgta a hajamba
Miután beadtam a szüleimnek,a "van hol aludnunk" sztorit,boldogan mentünk el Jamesékkel.
Beérve Jamesék házába, lenyűgözve néztem körbe. Gyönyörű házuk volt,nagy márványoszlopokkal,és bézs színű cuccokkal,a nappaliban.
- Megmutatom hol fogtok aludni,oké?- kérdezte James,de még mielőtt válaszolhattam volna,magával húzott.
James kézen fogva felvezetett az emelete,hogy megmutassa az alvóhelyünket.
Fent az emeleten,egy hosszú folyosó húzódott végig,mindkét oldalán szobaajtókkal.
James hirtelen megállt egy előtt,majd kezét a kilincsre tette,és belépett. Utána mentem.
Egy tágas kis szobába jutottunk. Falai tengerkékek voltak,a berendezés elég modern volt.
Volt egy erkély is,amin halványan besütött a nap. Érdeklődve odaléptem,de James megakadályozott.
- Oda ne! Veszélyes.-mondta,de nem magyarázta meg szavait. Bólintottam,majd kimentem a szobából,mert csörögni kezdett a mobilom.
Tara hívott :)
Pár órával később,lementünk vacsorázni. Jamesék konyhája nagy volt,és tágas. A bézs szín,itt is uralkodott.
Mint egy nagy család,körbe ültük az asztalt,és miközben a rántottára vártunk,beszélgetni kezdtünk.
- Ugyebár,ha jól értettem,akkor ti,nem idevalósiak vagytok,ugye?- kérdezte James
- Doncasteriek vagyunk.-mondta Apu elbámészkodva
- Ha akarják,akkor vacsi után,elmehetem megmutatni a várost!- ajánlotta fel James kedvesen.
- Az igázan nagylelkű lenne,és megköszönnénk!- mondta Anyu,és láttam rajta,hogy teljesen elkápráztatja James modora.
- Igazán semmiség.-válaszolta mosolyogva James,majd csöndben falatozni kezdett.
Kaja után,gyalog vágtunk neki a városnak. Mivel Jamesék háza London közepében volt,könnyen eljuthattunk bárhova.
Először James kedvenc éttermébe mentünk el,persze csak egy fagyira,ugyanis a vacsink elég laktató volt:)
Boldogan fagyizva róttuk az utcákat,amikor James hirtelen egy nagy épületre mutatott.
- És ímee,ez itt a Big Ben!-mutatta be az épületet.
Csodálkozva néztük meg,ami megmagyarázható azzal,hogy Doncasterben nem sok ehhez fogható volt.
Kb.10 perc Big Ben nézés után,James felajánlotta,hogy megmutatja a London Eyet,azaz a Londoni Óriáskerekeket. Boldogan fogadtuk el az ajánlatot.
James így hát, elveztetett minket az óriáskerékhez,ami nagyon látványos volt. Lily,szokás szerint ki akarta próbálni,és mikor ezt anyáék nem engedték,óriási hisztit csapott.
- Khmm..szerintem mehetünk is..-szakította félbe a kínos jelenetet James- ugye Lily?
Lily hirtelen abbahagyta a sírást,és mosolyogva James felé totyogott. James kézen fogta Lily-t,aki boldogan ment Jamessel.
Anyáék csodálkozva nézték a jelenetet,aztán megkönnyebbülve Jamesék után indultak.
Aznap amikor "haza"értünk,boldogan dőltem be az ágyba..
Mára ennyi volt,remélem tetszett:)
Na komizzatok ha tetszett,have a nice day baby-k!:* xoxo
Réka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése