Felismerés 8/b

Szép jó reggelt/napot/estét minden kedves olvasónknak:) Meghoztam a 8. fejezet b részét, ami kétség kívül azt jelenti, hogy Samantha életének története folytatódik ott, ahol abbahagytuk:) Jó olvasást, remélem tetszik;)


-Elisabeth Green -nyújtotta felém jobb kezét a lány, miközben  mosolya nem hervadt le arcáról. -Kihez van szerencsém?
Miközben kezet fogtam vele, szerettem volna bemutatkozni, de erre nem volt szükség, ugyanis Lisa hirtelen megdermedt, majd úgy kapta el a kezét az enyémtől, mintha forró vashoz ért volna.
-Samantha Shelton -suttogta megkövülten, miközben tágra nyílt szemekkel vizslatott engem.
-Személyesen -biccentettem, és éreztem, hogy hangomban szemérnyi gúny csendül. A körülöttünk állók értetlenül figyelték a jelenetet, majd végül Thony kissé zavart hangja törte meg a feszült csendet.
-Öhm...Ismeritek egymást?
-Még régről -felelte Lisa, miközben továbbra is mélyen a szemembe nézett. Én sem szakítottam meg a farkasszemezést, hiszen nem akartam gyengének tűnni Lisával szemben.
-Általánosban évfolyamtársak voltunk -tettem hozzá, tekintetemet le sem véve Lisa szemeiről. Újra csend állt be, de most nem olyan hosszú, mint az előző.
-Szerintem asztalhoz ülhetnénk -vetette fel Anthony, de látva, hogy nem mozdulunk, hozzá tette: -Persze csövezhetünk az előszobában is, ha nektek úgy tetszik -vonta meg vállát, majd hátát a falnak vetve leült és várakozó pillantásokkal illetett minket. Sajnáltam őt, hiszen világossá vált, hogy Lisa és az én kapcsolatom nem teljesen felhőtlen. Szerintem egy srác sem örülne neki, ha a húga a barátnője esküdt ellenségek lennének a kezdetektől fogva. Márpedig mi azok voltunk, de ez egy hosszú történet.
Így hát kénytelen voltam megszakítani a szemkontaktust, majd mosolyt erőltettem az arcomra. Láttam, hogy Thony megkönnyebbül, apa és anya pedig vele együtt sóhajt fel.
-Támogatom az ötletet -szólalt meg Lisa, és, mintha csak végszó lett volna, hirtelen mindenki az asztal körül termett.
-Lisa, mivel még csak most költöztünk ide, kérlek nézd el ezt a hatalmas kupit. Azt meg pláne, hogy nem csináltam semmilyen vacsit, hanem pizzát rendeltem -nézett anya a lányra bocsánatkérő pillantással.
-Szerintem az utóbbinak kifejezetten örülni fog -jegyezte meg pimaszul apa, mire felnevettünk, anya pedig unottan égnek emelte szemét.
A következő pillanatban csengettek. Mindenki tudta, hogy ez a pizzafutár lesz, és mivel Thony ült legközelebb a konyha kijáratához, ő pattant fel, és sietett az ajtóhoz. Egy perccel később kezében négy pizzás dobozt tartva jelent meg újra.
-Lisa, úgy hallottam, te vegetáriánus vagy, így neked olyan pizzát rendeltünk, amin nincs húsos feltét -fordult anya a lányhoz.
-Köszönöm szépen -mosolygott Lisa kedvesen, anya pedig igyekezett minél szeretetteljesebben bánni vele, így megsimította Lisa vállát. Erre a mozdulatra a lány kihívó pillantást vetett rám. Hitetlenül elnevettem magam. Ez a lány komolyan azt hiszi, hogy egy simítás azt jelenti, ő anya új kis kedvence? Csak mert elégedett tekintete ezt sugallta. Anya pontosan tudta, hogy volt egy komoly ellenségem általánosban, azonban nem sejtette, hogy Lisa az. Mihelyt rádöbben, hogy Thony barátnője miatt mentem haza szinte minden nap sírva a suliból, elképesztően mérges lesz Lisára. Ugyanakkor figyelembe kellett vennem bátyám érzéseit is. Úgy tűnik, most igazán szerelmes, és Lisa az első komoly barátnője. Nem tehetem tönkre a boldogságát. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, miközben öt szelet pizzát toltam be. Lisa persze csak kettőt evett, és visszafojtott vigyorral figyelte, ahogy teletömöm magam kajával. "Ő nem utazott olyan sokat, mint én, nem csoda, hogy nem is olyan éhes" -vigasztaltam magam.
Miután mindenki befejezte a vacsorát, kezdetét vette egy sokáig húzódó beszélgetés. Alap, hogy a szüleim mindent tudni akartak fiuk újdonsült barátnőjéről. Néha sajnos kifejezetten...khm...kínos témákat érintettek, ilyenkot önkétlenül is megsajnáltam Lisát, és egy aprót köhintettem mintegy jelzésként szüleim felé, hogy veszélyes helyen tapogatóznak, ideje lenne témát váltani.
Lisa egyébként nem sokat változott. Ugyanolyan behízelgő és magát ártatlannak feltűntető alak, aki eddig volt. Persze ezt a fiúk és a felnőttek észre sem veszik. Csak a korombeli lányoknak tűnik fel, ha egy másik lány korlátokat nem ismerve nyal a szülőknél, meg úgy általában, az idősebbeknél. 
Szerencsére egy idő után kifújt a beszélgetés, ráadásul a hosszú útnak köszönhetően anya és én nagyon fáradtak voltunk.
-Mennyi volt a vega pizza? -kérdezte Lisa, miután felálltunk az asztaltól. Matatott egy kicsit a táskájában, majd előhúzta a pénztárcáját.
-Csak nem gondolod? -suttogta Thony elképedt arccal, majd kikapta a pénztárcát a lány kezéből, és visszadugta a táskájába. -Hidd el, faterék kiakadnának, ha fizetni akarnál. Eszedbe se jusson, szívem -először rákacsintott, majd puszit nyomott barátnője homlokára, mire az felkuncogott. Ellenszenvem ellenére be kell vallanom, hogy Thony és Lisa nagyon szép párt alkotnak együtt. Miután egy gyors csókot váltottak, Lisa mindenkitől elbúcsúzott. Nálam egy pillanatra megállt, és egy gonosz, "most már a bátyád is az enyém" pillantást vetett rám. Igyekeztem megőrízni hidegvérem, és normális, nem erőltetett hangnemben köszönni el tőle. Többé kevésbé sikerült is.
Thony kikísérte Lisát, így hárman maradtunk a házban. Anya, apa és én.
-Na, mi a véleményetek a kislányról? -kérdezte anya.
-Egészen elfogadható. Amellett hogy igencsak...öhm...csinos, nem egy liba. Szóval én egészen kedvelem -dünnyögte apa vállát vonogatva. Ezután egyszerre néztek rám. Jaj, ne! most következett az én véleményem. Mély lélegzetet vettem, és hozzáfogtam:
-Szerintem...-eddig jutottam, ugyanis a bejárati ajtó hirtelen kicsapódott, és Thony jelent meg. Kihasználva a lehetőséget, gyorsan témát váltottam. -Azt hittem, hazaviszed Lisát -fordultam a bátyámhoz.
-Szervizben van a verda szóval csak kikísértem, és fizettem a taxiját. Ja és Sam! A szobámba, most! -jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, így tehetetlenül felballagtam a lépcsőn, és örültem, hogy nem kell véleményt alkotnom Lisáról anyáék előtt. Persze tudtam, hogy most jön az, ami sokkal rosszabb: anyáékat megúsztam, azonban Thony vallatását nem lehet kikerülni. Ahogy felértünk a szobába, a bátyám becsukta az ajtót, majd levetette magát az ágyra.
-Szóval ismeritek egymást...-dünnyögte egészen higgadtan.
-Jó ideje.
-Aha...És a fenébe is, mi volt az a hülye jelenet az előszobában? Ahelyett, hogy idegesen tördelni kezdenéd az ujjaid, mint ahogy a stresszhelyzetekben szoktad, most az egyszer nyögj már ki egy értelmes választ, oké? -nézett rám szigorúan, és hangja egyszerre sokkal dühösebb és feszültebb lett.
Nagyot sóhajtottam.
-Oké -bólintottam, és mesélni kezdtem a történetet...


-Noémi