Sziasztok manók:) Már írom is az első részt,remélem tetszeni fog nektek! Lehet hogy picit még uncsi lesz..de megpróbálom érdekessé varázsolni számotokra:)
Jó olvasást!
Réka
 |
Egy gyönyörű parkban voltunk..közelebb hajolt hozzám majd a fülembe súgta:
- Tudtad hogy szeretlek..?-megremegtem a hangjától
Szépen,lassan hajolni kezdett felém..éreztem hogy meg fog csókolni
Majdnem összeértek ajkaink amikor egy éles hang hasított a fülembe:
- Racheeeel,lekéssük a buszt,Racheeeeel!-Lily volt,az idegesítő kishúgom.
Kinyitottam a szemem,és nem a parkban voltam..hanem az ágyamban.
"Francba,csak álom volt"-gondoltam magamban,miközben kikászálodtam az ágyamból.
Hétfő volt,és suliba kellett mennem.Félreértés ne essék,szeretem a sulit.
De csak a banda miatt. Megbecsülheti magát az ember,hogyha a menők csapatába tartozik!
Ugyanis én oda tartozom.
Miután mindent felkapkodtam magamra,lefutottam a konyhába egy kis harapnivalóért,ahol anyába ütköztem:
- Rachel drágám,siess mert lekésed a buszt.-mondta majd felkapta az aktatáskáját és sietve elköszönt.
Igen,ez az életem.Anyám egy elfoglalt,sokat kereső,de mindig rohanó ügyvéd..apám pedig saját vállalatot vezetett. Csak Lily maradt nekem,az idegesítő 9 éves kishúgom.
Jut eszembe,Lily!
- Gyere már!-kibáltam fel idegesen az emeletre.-Le fogjuk késni a buszt!
-Jövök,jövök már,csak ne rikácsolj mert beszakad a dobhártyám attól a fars hangodtól!!-kiabál vissza a szobájából.
Mikor végre felszálltunk a buszra,a megszokott helyem felé vettem az irányt.A székem körül olyan 9-10 ember üldögélt,és harsányan köszöntöttek:
- Szia Rachel! Hogy vagy? Mizuuu?
Ilyen kérdések szállingóztak a fejem fölött,én pedig nyugodtan válaszoltam mindegyikre.
Ekkor megállt a busz,és Louis Tomlinson,a helyi nyomi szállt fel.
A szokásos kantáros gatyáját viselte,egy csíkos pólóval.
Mindenki őt piszkálta,velem az élükön..valahogy örömömet leltem benne.
Láttam hogy a szemével szabad ülőhelyet keress,de mindenki aki mellett eddig volt hely,maga mellé rakta iskolatáskáját,így megakadályozva hogy Louis melléje üljön.
Szegény srác.. őszintén néha igazán sajnáltam,de nem mutathattam ki..hiszen én kezdtem el megnyomorítani az életét,milyen lenne már hogyha elkezdeném sajnáltatni? Szánalmas.
Megérkeztünk a sulihoz.Beérve rengetegen köszöntöttek.
Szeretek a suli nagymenője lenni.
Ha tetszett,látogassatok el ide jövőhéten is,amikor Samantha életét fogjátok megismerni:)
Puszi:
Réka:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése